Rozsda marja, nem ragyog

Felületvédelmi aktualitások az Ostorházi Bevonattechnika Kft. tolmácsolásában

2015. november 10., kedd, 06:00

Címkék: bevonattechnika evopro Bus festék HUNGAROKORR 2015 hunkor járműipar korrózióvédelem Ostorházi Bevonattechnikai Kft. UV-technológia

A Magyar Korróziós Szövetség (HUNKOR) kezdeményezésére és közreműködésével – több éves kihagyás után – ismét megszervezett 16. Hungarokorr kiállítás és konferencia újra reflektorfénybe helyezte a környezetünk esztétikáját és biztonságát meghatározó felületvédelmi kérdéseket. A bevonattechnika aktualitásairól dr. Ostorházi László, a HUNKOR elnöke és az Ostorházi Bevonattechnika Kft. vállalkozási ügyvezetője beszélt a TechMonitornak.

Mikor vált a bevonatolás külön iparággá?

Azt hiszem, hogy ebben Magyarországon meghatározó szerepünk volt. Maga a „bevonat” kifejezést is valószínűleg mi honosítottuk meg a magyar nyelvben. A 80-as években a céget későbbi megalapításában szintén részt vevő testvéreimmel együtt Németországban éltünk és az ott használt Beschichtungstechnik kifejezést igyekeztünk magyarosítani. A magyar iparban akkor még felületvédelem, korrózióvédelem címszavak alatt végezték ezt a tevékenységet. Tudatosan kezdtük el használni a bevonattechnika kifejezést és mára meg is honosodott.

A bevonatolás és a korrózióvédelem közt a Hungarokorr konferencia is majdnem egyenlőségjelet tesz. Nincs olyan fórum, ahol a bevonatolás egyéb célkitűzéseit is bemutatják?

A korrózió az a folyamat, ami a nemzetgazdaságnak óriási károkat okoz és ez ellen védekezni kell. A védekezés hatékonysága attól függ, hogy azt mennyire tudományos alapon végezzük kezdve ott, hogy a tervező a majdani korrózióvédelmi szempontokat is érvényesíti a tervben. Acélszerkezetek esetében gyakran készülnek olyan tervek, amiket lehetetlen lefesteni, vagy olyan gócpontokat tartalmaz, ahol a használat során megül a víz és a por, ami megnöveli a korrózió kialakulásának veszélyét.

A köznyelv a mai napig úgy tekint a tevékenységünkre, hogy a korrózió ellen védekezünk. Ez valóban az egyik legfontosabb szempont, de létezik bevonatolás esztétikai megjelenéshez, sav- és lúgálló, antisztatikus, vagy UV védelemhez. Van olyan munkánk, amely során elektronikai alkatrészek szigetelő lakkozását végezzük el.

Mely iparágak jelentik a bevonatolási szakma fő innovációs hajtóerejét?

Az élelmiszer- és gyógyszeripar állandó megújulási kényszert generál, hiszen ahogy szigordonak az ide vonatkozó jogszabályok és követelmények, úgy finomodnak az erre használt gépek és eljárások. Az autóipar is hasonló terület, hiszen az elérhető legmodernebb technika sokszor gyorsabban változik, mint azt követni lehetne. Sokszor születnek új műszaki megoldások, amik a bevonatok felé is új követelményeket támasztanak. Két érdekes autóipari innovációnk is akadt a közelmúltban: egy olajanalizáló műszer zárlatvédelméhez terveztünk és gyártottunk bevonatot és az ide tartozó gyártósort, egy másik esetben pedig az autó belterében egy textilfelületen hoztunk létre mágnesezhető felületet, amivel egy éghető ragasztó használatát váltottunk ki. Ez utóbbi fejlesztés során a környezetvédelmi szempontok is nagy szerepet kaptak. Alapkutatást nem végzünk, minden újításunk egy-egy meghatározott probléma megoldására irányul.

A közelmúlt ónos eső által okozott ipari katasztrófái adták az inspirációt ahhoz, hogy olyan bevonatot készítsünk, ami a távvezetékek eljegesedését akadályozza meg. Ha a fejlesztés elkészül, nullára csökkenthető a traverzek és vezetékek eljegesedés miatti összedőlésének kockázata. A nagy ipari létesítmények energiaellátásnak védelme komoly keresletet jelenthet az ilyen típusú bevonatolásra. Egy másik fejlesztésünkkel az ivó- és szennyvízhálózatokban használt nagy átmérőjű betoncsövek belső felületén lehetne olyan bevonatot kialakítani, ami hosszú időre megakadályozná a csőtöréseket. A betoncsövek cseréje komoly költséggel és forgalomkorlátozással jár, a bevonat felvitele viszont ásás nélküli technológiával is megoldható.

A bevonattechnika fejlődését gazdasági, vagy ökológiai szempontok határozzák meg?

Azt hiszem, mindkét szempont jelent van. Ami nem profitábilis, annak még mindig nincs létjogosultsága, ami szomorú tény, de egyre jobban előtérbe kerülnek a környezetvédelmi szempontok is. A HungaroKORR konferencián is szó esett arról, hogy a bioüzemeanyaghoz hasonlóan létezik már biofesték is, ami nem kőolajból, hanem növényi alapanyagokból készül. Nagyon szívesen használunk ilyet, de a működési területünk csak szűk szegmensében használhatóak. Napjainkban – különösen az autóipar területén – a vízben oldódó festékek preferáltak, de ezeket nehéz kezelni, hiszen más a száradási idejük és érzékenyebbek a környezeti hatásokra. A gyártási és fenntarthatósági szempontoknak talán a kétkomponensű forrón szórt oldószermentes bevonatok felelnek meg legjobban, amik a feldolgozható állapotot úgy érik el, hogy a komponenseket külön-külön felmelegítjük és csak közvetlenül a felhordás előtti pillanatban keverjük össze. Itt nincs oldószer-kipárolgás és ha a felhordási technikát is jól választjuk meg, akkor a teljes alapanyag mennyiség hasznosul.

Milyen jövőt jósol az UV-fényre térhálósodó festékeknek?

Az autóipar leginkább a kataforetikus mártó festést alkalmazza, ahol a festendő felületet egy oldatba mártjuk, töltéskülönbséget hozunk létre és ezáltal az oldatból a festékrészecskék a felülethez tapadnak. Előnye, hogy egységes, de vékony bevonatot kapunk, hátránya, hogy a technológia nem színváltós és csak folyamatos üzem mellett gazdaságos. Jellemzően fekete festéket használnak és csak tömeggyártásban rentábilis az eljárás.

Az UV-fényre keményedő bevonatoknak még nem látom a tömeges elterjedési lehetőségét, a fogászatban, vagy elektronikai alkatrészek lakkozásánál más használatos a technológia, csatornarendszerek bontásmentes javításánál nagyobb átmérők esetében már alkalmazzák a bélelés gyors kötésideje miatt. Kisebb átmérők esetében (>200 mm) még nem kiforrott ez a technológia.  Ilyen például a lézeres felülettisztítás is, ami rentábilis lehet például egy szobor restaurálása során, de egy hídtisztításnál már nem éri meg.

dr. Ostorházi László

A felülettisztításban nem lát fantáziát a cég?

A bevonatolás olyannyira összenőtt a felülettisztítással, hogy tevékenységünk felét ez teszi ki, sőt sokszor a felület előkészítése nagyobb rész, mint a bevonat felhordása. A tisztítás során leginkább szemcseszórást alkalmazunk, ami nemcsak megtisztítja a felületet, hanem érdessé is teszi, a vetületihez képest az így megnövekedett felületen pedig a bevonat is jobban megtapad. Önmagában a felülettisztításnak nem lenne értelme, mert a tisztítást és a bevonatolást egy légtérben, egy hőmérsékleten és lehetőleg minél gyorsabban kell elvégezni. Egyes vélemények szerint a szemcseszórást követően négy órán belül el kell végezni a festést is, mert a felület oxidációja hamar megindul.

A járműiparban hódító új technológiák milyen új bevonatok kifejlesztését inspirálták?

Az Evopro Kft-vel és a Polinvent Kft-vel közösen fejlesztettük ki az elektromos buszok padlóburkolatát, ami a hagyományos ragasztott padlóktól merőben különbözik. Ez egy monolitikus, vandálbiztos, kopásálló, csúszás- és vegyszerálló bevonat. Kiválóan megvédi a busz kompozit testét a törésektől és szennyeződésektől, ugyanakkor könnyen takarítható. A padlóburkolat egy kétkomponensű melegen szórt poliurea rendszerrel  készült körülbelül két  mm vastagságban. Ezt a bevonati rendszert alkalmaztuk a kerékdobok védelmére is, ami megvédi a busz szerkezetét a kőfelverődésektől és jelentős zajcsillapító hatása is van. A folyékony halmazállapotban történő felhordás előnye, hogy a felület tagoltságától függetlenül a bevonat teljesen monolitikus.

Az elektromos járművekben ezenkívül problémát okoz az elektromágneses árnyékolás is: a jármű elektronikája és az egyéb elektromos berendezések nem zavarhatják egymás működését, a motorteret tehát EMC árnyékolással kell ellátni. Ezek mindezidáig különböző lapokból készültek, de a bevonatolással is ugyanilyen eredményt érhetünk el, ami a lapoktól eltérően biztosan nem válik le a felületről és ezáltal nem melegíti túl a motort.

Van Magyarországon bevonatolási szakképzés?

Létezik korrózióvédelmi szakmérnöki és -mesterképzés is, ez utóbbi szintén egy alapképzésre épül. A szakirányt a cég- és szövetségi szinten is próbáljuk erősíteni, de nagyon fontos, hogy az ipar is felismerje a korrózió elleni védelem fontosságát. Az élettartam, az energiafogyasztás, ezek mind olyan tényezők, amiket egy korszerű bevonat nagymértékben tud befolyásolni.

Molnár László

Keresés
Bejelentkezés / Regisztráció
Média Partnerek